A várandósság lelki útja - miként születik meg a nőből az édesanya?

Beszélgetés Sárfi - Szakács Ildikó Pszichológus, integrált szülő-csecsemő/kisgyermek konzulenssel

A várandósság nem csak testi, fizikai változások sora. Láthatatlan, de nagyon fontos folyamatok zajlanak a lélekben, amelyet a hormonok még inkább megnehezíthetnek. Vannak kismamák akik úgy érzik, felültek egy hangulati, érzelmi hullámvasútra. Ezek a lelki változások végig kísérik a várandósságot és az azt követő gyermekágyi időszakot is.

Sárfi-Szakács Ildikó pszichológussal beszélgettem erről az útról, amit a nők bejárnak, amíg anyává válnak. Nagyon szépen köszönöm, hogy igent mondtál erre az interjúra.

A Mom Basic oldalnak a célja az, hogy segítséget nyújtson és hiteles információhoz juttassa a kismamákat, édesanyákat. Irányt szeretnénk mutatni a hatalmas információs halmazban, hogy ha útmutatásra van szükségük, tudják kihez forduljanak.

• Édesanya vagy, pszichológus és a Szemfüles egyesületnél, valamint Életkezdet-nél dolgozol. Kérlek mesélj magadról, a munkádról nekünk!

2006-ban végeztem a Pécsi Tudományegyetemen, és gyermekeim születése előtt dolgoztam pszichológusként családsegítő központban, pedagógiai szakszolgálatnál, sőt még felnőttképzésben is tanítottam. Az egyetemen tanult elméletek és a gyakorlatban látott esetek teljesen más fénybe kerültek, amikor 8 éve megszületett a kisfiam. Igény szerinti szoptatás, hordozás, együtt alvás, kötődő nevelés - hogy fog ez összejönni a szakemberségemmel? Mert hogy anyaként, szülőként ez egy könnyen járható út és a kisbabám boldog, az oké, de mit mond erről a szakma? Ila Ildikó barátnőm szereti maga köré gyűjteni a szakembereket, így kezdtünk el együtt dolgozni Csomós Patrícia szülésznő/bábával Siófokon és szülésfelkészítőket, baba-mama klubokat szerveztünk kisgyermekeink mellett, szabadidőnkben. Csatlakozott hozzánk Orosz Katalin klinikai szakpszichológus, transzperszonális terapeuta, az A csodálatos 9+1 hónap című könyv egyik szerzője, aki azóta is részt vesz a munkánkban és magas színvonalú szakmai hátteret ad. Többekkel együtt megalapítottuk az Életkezdet Perinatális Munkacsoportot. Kati javaslatára végeztem el a SOTE Mentálhigiénés Intézetének Szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens képzését, ami életem egyik legjobb döntése volt. Választ kaptam minden korábbi kérdésemre, kétségemre és használható gyakorlati és szakmai alapot kaptam a korai életévekben való segítségnyújtáshoz. Ebben a szemléletben a szülőt tartjuk gyermeke legfőbb szakértőjének, a konzultációs munka során egyenrangú partnernek kezeljük. Együtt gondolkodunk a szülők gyermekkel való kapcsolatáról, feltárjuk a múlttal való összefüggéseket, és ami legfontosabb, hogy azt erősítjük, ami a szülő-gyermek kapcsolatban jól működik, ez fogja megtámogatni az elcsúszások megoldását.

Az Életkezdettel egyik célunk az edukáció, tehát a hiteles és valós információk eljuttatása a családokhoz a várandósság, szülés, gyermeknevelés témájában. Másik a közösségépítés, hogy a helyi édesanyák az Anyakörökben támogató közösségre találjanak, valamint hogy a környékbeli szakembereket is összefogjuk és ők is támogató hálót képezzenek a családok számára.
Az Életkezdet Perinatális Munkacsoport egy civil szerveződés, szabad időnkben, önkéntes alapon dolgozunk benne. Megtaláltok minket a Facebookon, nem olyan régóta az Instagramon, valamint Youtube csatornánk is van, ahol a korábbi Születés Hete Siófok előadásait és egyéb tartalmakat is megtaláltok.

• A magzati létben szerzett ingerek, az anyával való láthatatlan kapocs már kihatással lehet a lánygyermek későbbi anyává válásában?

Hatással lehet, ám semmiképp sem determinál. Az anyaságunk nagyon sok mindentől függ, sok tényező befolyásolja - aktuális és régebbi történések is. Nem csak a saját anyánkkal való kapcsolatunk, hiszen petesejt kezdeményként már ott voltunk édesanyánk pocakjában, amikor ő magzat volt a nagymamánk hasában. Így az édesanyánkkal való kapcsolatunk tulajdonképpen már a második minta, amit az anyaságról sejtszinten megélünk. Ezt úgy hívják, sejtemlékezet. Ehhez hozzájön még mindaz a tapasztalás, ami megszületésünk után ér minket más emberekkel való kapcsolatunkban egész életünk során. Mindez formál minket, nagyon sok lehetőségünk van dolgozni magunkon, hogy olyan anyává válhassunk, amilyenek lenni szeretnénk.
A várandósság 9 hónapja alatt sok ingernek vagyunk kitéve, sok nehézséget oldunk meg, sok stressz ér minket. Ez azonban nem egyértelműen rossz. Az is viselkedéses mintát ad a magzatnak, ahogy megoldjuk ezeket a helyzeteket. A stresszhormonjaink kezdetben az egekben vannak, majd szépen lecsökkennek, amit ő is érez ott bent. Ebből megtanulja, hogy aktívan tehetünk azért, hogy megoldódjon a helyzet, és hogy minden rossznak vége lesz egyszer.
Akkor se essünk kétségbe, ha nem volt ideális a várandósságunk. Nem vagyunk tökéletesek, szerencsére nem is kell annak lennünk, plusz minden kijavítható, minden pótolható.

• A kislányoknál gyermekkorban mikor kezd el dolgozni az anyai ösztön?

Általában nagyon korán, amikor elkezdenek "mintha" játékot játszani. Persze óriási egyéni különbségek vannak. Talán már az is ide vehető, amikor még egy évesek sincsenek, de a hozzátáplálásnál ők szeretnék a mi szánkba adni az ételt. Aztán amikor a macit is be kell pelenkázni, meg lefektetni és betakargatni. A kisfiúknál ez ugyanúgy megjelenik - náluk talán apai ösztönnek lehetne mondani. Talán még jobb szó rá a gondoskodási szükséglet, azaz hogy emberként úgy vagyunk programozva, hogy szívesen gondoskodjunk egymásról. Ez létszükséglet, hiszen az embergyerek nagyon fejletlenül születik, a felnőttek gondoskodása nélkül nem maradna életben - sőt, az emberi társadalom az együttműködés, kölcsönös gondoskodás képessége nélkül nem maradhatott volna fenn. Kapcsolatokban érezzük jól magunkat, a kapcsolódásnak hormonális, biológiai jutalmazó rendszere van a testünkben - mindannyiunknak örömet okoz. Akkor se aggódjunk, ha egy kislány nem játszik anyásat, vagy egy kisfiú szeret babázni. A gondoskodást mindannyian megtanuljuk, ki így, ki úgy, a fiús lányok is nagyon jó anyukák, a babázó fiúk pedig szuper apukák lesznek majd.

• A szülői minta, hogy mit tapasztal a gyermek otthon az anya - gyermeke viszonyban, mennyire befolyásolja a későbbiekben ezt a lelki fejlődést?

Az anya-gyermek kötődés, valamint a korai életévek alatt tapasztalt élményeink a későbbiekben is hatással vannak kapcsolataink minőségére. Ezt a témát intenzíven kutatják és együtt járást találtak a gyermekkori kötődési típus és a felnőttkori kötődési képesség között. Azonban ezt is több tényező befolyásolja, így az is élhet boldog párkapcsolatban, akinek nem volt jó viszonya a szüleivel és fordítva. A felnőttkori személyiségünk nagyon sok forrásból épül fel. Nyilván a legmeghatározóbb, amit a gyermek a családban tapasztal, amit a szüleivel való viszonyban közvetlenül átél. Mindannyian ősbizalommal és ősegészséggel születünk, amire a környezetünk hatással van. Felnőttként aktívan tehetünk azonban rossz mintáink megváltoztatásáért, az elveszett ősbizalom is felépíthető. Ehhez néha nem is kell terápia, akár egy igazán támogató felnőtt párkapcsolatban is "gyógyulhatunk".

• A pozitív teszt után elindul egy folyamat, kétségek, félelmek, vizsgálatok, számok, információk halmaza, bizonytalanság, stressz... 20-30 évvel ezelőtt nem volt ennyi információ, az anyukák nyugodtabban viselték a várandósságot. A mai hatalmas információs masszában való lét milyen kóros következményekkel járhat?

20-30 évvel ezelőtt az anyák rendkívül kiszolgáltatottak voltak. A korábbi, nagycsaládos berendezkedés előnyei - hogy nagyanyáink gyerekkorukban láttak szülést, szoptatást, akár saját maguk gyerekként gondoskodtak kisbabáról, valamint még elérhető volt a régi generációk ösztönös bölcsessége - ekkora megszűntek, a szülés a kórházakba került és a túlmedikalizáltságnak köszönhetően mérhetetlenül traumatikussá vált. A mi anyáink feldolgozhatatlan borzalmakat éltek meg a szüléseik során. Az anamnézisekből kiderül számomra, hogy legtöbbjüket előre semmiről sem tájékoztatták, teljesen kiszolgáltatottan, meggyötörve kerültek ki az újszülöttel a kórházból. Ezt követően pedig a csecsemő szükségleteivel ellentétes elvárásokat támasztottak feléjük, mint háromóránkénti szoptatás, sírni hagyás, külön szobába, kiságyba tevés. Nem csoda, hogy szenzáció számba megy, ha egy 30-40 éves anyuka azt meséli nekem, hogy az ő anyukája három hónapos kornál tovább tudta volna őt szoptatni. Talán egy kezemen meg tudom számolni, hány ilyet hallottam eddigi munkám során. Semmivel nem volt jobb akkor szülővé válni, talán csak annyiban, hogy egységes elvárások voltak: pontosan lehetett tudni, ki számít a társadalom szemében jó anyának és ennek meg lehetett felelni - még ha fájt is.

Ma ez már nincs így, rengeteg egymásnak ellentmondó információ érhető el és nehéz eligazodni ebben az információ-tengerben. Az elvárások sokszor egymásnak ellentétesek, nincs egységes kép arról, milyen a "jó anya". Megnehezíti ezt, hogy a mostani evidence based ismeretek (amik nem újak, csak végre tudományosan alátámasztják őseink ösztönös tudását) teljesen szembe mennek azzal, amit a mi anyáink velünk csináltak a legjobb szándékkal. Nagyon nehéz szembenézni azzal, hogy annak ellenére, hogy jót akartak, nagyon rosszul sült el. Sokszor vezet családi konfliktushoz, hogy a mai szülők már máshogy gondolnak a gyermekről való gondoskodásra és a gyereknevelésre. A társadalom pedig sokkal megítélőbb, mint valaha. Az anyák - egymás támogatása helyett - egymásra mutogatnak, beszólogatnak egymásnak a játszótéren. Ez tarthatatlan és a gyermekeink fejlődésére is káros. Mutassuk meg nekik ehelyett, hogy tudjuk támogatni egymást a különbözőségeinkben. Van aki kórházban szeretne szülni, van, aki otthon, van, aki császárral, van, aki szeretne szoptatni, van aki a tápszeres táplálás mellett dönt, van, aki együtt alszik a gyerekkel, van, aki külön szobában stb. Ettől függetlenül mindenki jó anyuka, mindenki a legjobbat szeretné a gyerekének. Emellett mindenkinek megvannak maga a nehézségei is. Talán a megítéltségből fakadó elmagányosodás a legrosszabb következmény, amihez az információ dömping vezet.

• Az első és a születés utáni negyedik trimeszternek nevezett gyermekágyi időszak a legmegterhelőbb lelkileg egy nő számára. Fel lehet erre készülni?

Igen, fel lehet készülni, sőt érdemes felkészülni. Előre pontosan nem tudhatjuk, mi fog velünk történni, mit fogunk átélni. Ami biztos, hogy a hormonjaink tánca nagyon kiszolgáltatottá tesz bennünket ebben az időszakban.

A régiek tudták, hogyan támogassák meg ezt a folyamatot. A gyermekágyas időszakra pontos szabályok vonatkoztak, az édesanya nem kelhetett fel, nem csinálhatott semmit, vitték az új családnak a komatálat, mindenben kiszolgálták őket. Ez a bölcsesség intuitíven támogatta az elsődleges anyai bevonódás kialakulását - azt a folyamatot, ahogy az anya ráhangolódik kisbabája szükségleteire, megtanulja értelmezni minden rezdülését, elmerül a vele való kapcsolatban.

Ezzel szemben ma az az elvárás az anyák felé, hogy legyenek tipp-topp háziasszonyok, azonnal nyerjék vissza az alakjukat és friss sminkben, aznap sütött süteménnyel várják a látogatókat. Akik még fel is ajánlják, hogy amíg ő elmosogat, dajkálják kicsit a babát. Nem csoda, hogy az anyuka depressziós, a baba pedig "hasfájós" lesz, hiszen alig van idejük egymásra.

A felkészülés egyik fő pillére tehát a gyermekágy előzetes megtervezése minden szempontra kitérően. Ki jöhet látogatni, ki mit hoz, mit csinál, meddig marad, kézbe veheti-e a kisbabát stb. Természetesen ezeket az édesanya bármikor módosíthatja, ha bármi nem esik jól neki, vagy bármire még szüksége van. Ez nem az az időszak, amikor a konfliktusos rokonokkal tartani kell a kapcsolatot, ők most maradjanak távol. Legyen elérhető az anyuka számára biztonságot adó barátnő vagy rokon, akiben feltétel nélkül megbízik, akinek bármit el mer mondani. Érzelmileg soha ne maradjon egyedül. Bármit is érez, az valós és jogos érzés. Azzal csak rontunk a helyzeten, ha azt mondjuk, hagyd abba, miért gondolsz/érzel ilyeneket, ez hülyeség, csak úri jó dolgodban vagy depressziós. Sokszor elég az, ha ilyenkor megöleljük és azt mondjuk neki, hogy megértjük, amit érez és igaza van. A sírás ebben az időszakban - is - nagyon hasznos. A bábai szemléletben a könnyek megeredése a tej megindulásával jár együtt, amit tudományosan is bizonyítottak, hiszen mindkettőt az oxitocin szabályozza.

Szabad sírni. Jó hír, hogy 6 hét leteltével ezek a szélsőséges érzelmi hullámok elcsitulnak, a szervezetünk megszokja az ismeretlen hormonkoktélt. Ha ezen túl sem enyhülnek a hangulati ingadozások, akkor szakember felkeresése indokolt, ha bizonytalanok vagyunk abban, hogy a normatív tartományban van-e a hangulatingadozás, akkor már előbb is.

• A gyermek megszületése pillanatában az anya is megszületik. De ez is egy tanulási folyamat, nem történik meg mindenkinél azonnal a kötődés, az összhang, igaz?

Az anyává válás és a kötődés kialakulása hosszú folyamat. Sokszor a várandósság előtt elkezdődik - ahogy már fentebb láttuk, akár gyermekkorban. Az "anyaság állapota" (Daniel Stern fogalma) a gyermekágy ideje alatt alakul ki és szilárdul meg, tartalmazza a gyermek gondozásának rutinjait, az anyasággal kapcsolatos teendőket, valamint a baba szükségleteire, jelzéseire való nagyfokú ráhangoltságot, összehangolódást. 

Az anyává válás azonban ennél is hosszabb időt vesz igénybe, akár a gyermek kétéves koráig tarthat a szerep megszilárdulása és a gyermek növekedésével folyamatosan változnak az anyai készségek, teendők.

Ezzel párhuzamosan a kisbabában is sok minden történik. Neki is nagy feladat a fizikai világba érkezés, az ő jellemzői, tulajdonságai is befolyásolják az összehangolódás folyamatát. Vannak könnyű temperamentumú babák, vannak többemberesek, vannak még nagyobb kihívásokkal küzdő babák. Biológiailag "huzalozva" vagyunk a kapcsolatra: a kisbabáknak minden képességük megvan arra, hogy aktívan vegyenek részt az összehangolódásban - és részt is vesznek.

Sok tényező befolyásolja az összehangolódás sikerét. Ideális esetben a születés módja optimális, a baba könnyű temperamentumú, anya pedig érzelmileg elérhető - így könnyű gyorsan kapcsolódni. Mégis sokszor előfordul, hogy porszem kerül a gépezetbe: ez lehet egy negatív szülés/születésélmény, a baba bármilyen betegsége, egy problémás párkapcsolat, a tágabb család hozzáállása, külső támogatás hiánya, sőt a társadalmi helyzet, vagy természeti katasztrófák - nagyon sok tényező.

Ha úgy alakult, hogy az összhang bármilyen okból később alakult ki, semmiképp ne ostorozzuk önmagunkat. Minden pótolható, a gyermekkor elég hosszú ahhoz, hogy lehetőségünk legyen a javításra. Szerencsére a gyermeki lélek nagyon rugalmas. Nem szégyen segítséget kérni sem.

• A mai social médiában elindulni látszik egy trend, mely szerint nem csak szuper anyák léteznek, hogy az anyaság igenis nehéz, vannak rossz, nehéz napok is, egyre többen felvállalják már ezt, hogy "a filterek miatt tűnik csak rózsaszínnek, vattacukor illatúnak a kép." Mégis még mindig érezhető a legyél :

" mindentudó, s kibíró tökéletes anya" nyomása. Ennek milyen kihatásai lehetnek még a jövőben?

Az, hogy már lehet látni az anyaság árnyoldalát, üdvözlendő, sokan megkönnyebbülnek ettől. Bármilyen furcsa, nem mindenkinek okoz örömet egy újszülöttről való gondoskodás, egyszerűen mert mondjuk nem passzol az alap természetéhez és ő majd akkor érzi magát jobban az anyaszerepben, amikor mondjuk a gyerek már beszél. Van, amikor a napok csak a túlélésről szólnak. Néha már megjelenik a social médiában, hogy ezek az anyák segítséget kérnek szakértőktől - ezt határozottan pozitív trendnek látom. Nem kell otthon a négy fal között szenvedni, sokfajta segítség elérhető.

Másrészt, ha jobban belegondolunk, mindannyian mindent kibíró, tökéletes - oké, inkább elég jó (bár már ezen is tudunk szorongani) - anyák vagyunk, nem? Nézzetek rá a gyermeketekre, látni fogjátok, ahogy visszamosolyog - ennél több bizonyíték nem kell arra, hogy jól csináljátok! Senki kívülről nem fogja tudni megmondani, mi a jó nektek - csakis ti magatok tudtok rátalálni a saját utatokra. Mindannyian nagyon jól csináljuk - még ha időnként bukdácsolunk is.

• Mit tanácsolsz mint anya és mint pszichológus 2021-ben a kismamáknak, akik segítséget, megerősítést, támogatást, megnyugvást keresnek?

Higgyetek magatokban! A testetek tökéletes, képes volt megfoganni (még akkor is, ha ehhez esetleg külső segítség kellett), képes felnöveszteni és világra hozni (bármilyen úton) a kisbabátokat, képesek vagytok ráhangolódni és gondoskodni róla. Bármilyen táplálási módot választotok, bármilyen gyermeknevelési irányzat mellett kötelezitek el magatokat, higgyétek el, hogy a kisbabátok titeket fog a legeslegjobban szeretni az egész világon - és végső soron ez a legfontosabb. Nem kell - nem is lehet - az anyaságot tökéletesen csinálni.

A másik, hogy támogassátok egymást! Egyedül pokoli nehéz, de nem kell egyedül csinálni. Az anyaközösségek nagyon nagy támaszt tudnak adni. Ítélkezés helyett tanuljuk meg támogatni egymást. Ha ezt tanítjuk a gyermekeinknek, akkor a világ egy sokkal jobb hely lesz majd.

• A kismamák kereshetnek téged, ha ezen a lelki úton akadályokba ütköznek és segítségre szorulnak?

Szeretettel várom a hozzám fordulókat. Akár a gyermektervezés, várandósság idején, a szülésre, gyermeknevelésre készülve, esetleg perinatális veszteség feldolgozása miatt. 0-3 éves kortól a szülő-csecsemő konzultáción az anya-gyermek párossal dolgozom, ideális esetben az egész család jelen van. A negatív szülésélménnyel való foglalkozástól a klasszikus regulációs zavarokon át (intenzív sírás, "hasfájás", alvászavar, evészavar, krónikus nyugtalanság) a kapcsolati/kötődési nehézségeken át a dackorszaki problémákig bármilyen nehézséggel kereshetnek. 3-6 éves kor között szintén, különös tekintettel a gyermeknevelési nehézségekre, intézménybe szoktatás nehézségei, szobatisztasági problémák, kakivisszatartás (nagyon gyakori mostanában, arra bíztatok mindenkit, hogy mielőbb kérjen segítséget, mert nem könnyen, de megoldható) stb.
Elérhető vagyok Keszthelyen a Szemfüles Egyesületnél (jelenleg online), Balatonbogláron a Tilia Pszichoterápiás Központban, Siófokon az Életkezdet keretein belül, valamint Budapesten a Perinatus Alapítványnál.

Nagyon köszönöm!