Hogyan készüljünk fel testileg és lelekileg a császármetszésre?

Beszélgetés a felkészülésről, az informálódás és szülésre hangolódás fontosságáról, Bocskainé Irci szoptatási tanácsadóval, Husz Veronika szülésznővel, Dr. Miller Ivett orvossal és Sárfi - Szakács Ildikó pszichológus, szülő gyermek konzulenssel

"A szeretet és a gondoskodás a legfontosabb pillérek, ezeken nyugszik az a képességünk, hogy minden stresszhelyzetet, kihívást és változást feldolgozzunk."

Carolina Hehenkamp

A gyermek, áldás az életünkben, a gyermek a legnagyobb kincs! Az út, ami elvezet a anyává, apává váláshoz, ismeretlen még, amikor megtudjuk babát várunk.

Sok a tennivaló a várandósság idején, rengeteg témában kell informálódni. A szülésre való felkészülésnél a császármetszésre is kell készülni, hisz mint életmentő opció bekövetkezhet, vagy valamilyen egészségügyi oknál fogva eleve programozott császármetszéssel jön a baba világra. Ha természetes szülésre készülünk, akkor is fontos erről is beszélni. Ezért beszélgettem ezekkel a szakemberekkel, hogy tanácsot adhassanak, segítséget nyújtsanak a kismamáknak. Az interjú célja a segítségnyújtás, és nem a műtét preferálása, ezt mindenképp szeretném kihangsúlyozni.

Mi is az a császármetszés?

Császármetszésnek nevezik azt a hasi műtétet, amelynek során a szülész a méh megnyitásával segíti világra a születendő babát: általánosságban elmondható, hogy bármely olyan anyai vagy magzati állapot esetén el lehet végezni az operációt, amely a hüvelyi szülést megnehezíti, illetve az anya vagy a magzat egészségkárosodásának fokozott kockázatával jár. A császármetszés napjainkban a leggyakrabban végzett hasi műtét, ma a terhességek 10-40 % fejeződik be császármetszéssel. Ez egy meglehetősen biztonságos műtéti beavatkozásnak számít. Azonban soha nem szabad elfelejteni, hogy mint minden orvosi beavatkozásnak, ennek is megvannak a szövődményei, kockázatai, amelyek a leggondosabban végzett egészségügyi tevékenység mellett is kialakulhatnak.

Miképp lehet a lelkünket felkészíteni egy esetleges, vagy programozott császármetszésre, erről kérdeztem Sárfi - Szakács Ildikó Pszichológust, integrált szülő-csecsemő/kisgyermek konzulenst:

A mai világban az életünket teljes kontrollal igyekszünk kézben tartani: tudatosan készülünk minden eseményre, megtervezünk mindent a munkától a pihenésen keresztül a gyermekvállalásig és azon is túl. Mire gyermeket szeretnénk, addigra általában a felnőtt életünkben rutinosan mozgunk, önállóak és hatékonyak vagyunk a munkánkban, a háztartásban, az emberi kapcsolatainkban, kézben tartjuk az életünket. A teherbeesésre, várandósságra, szülésre azonban nincs hatásunk, a természet visszaveszi az irányítást. A szülés teljesen kiszámíthatatlan történés. Nem tudjuk előre, mikor fog elindulni, meddig tart, mit fogunk átélni, hogyan fogunk viselkedni. Kontrollhoz szokott énünknek ez nagyon ijesztő lehet. Ebben a talajvesztett állapotban érthető, hogy információkba kapaszkodunk, igyekszünk megtervezni, amit tudunk.

Nem véletlen, hogy a tokofóbiások (szüléstől való félelem) száma egyre nő, sokan kérik emiatt a császármetszést orvosi indok nélkül. Emellett vannak azok a esetek, amikor biztosan lehet tudni előre, hogy császármetszésre lesz szükség (ilyen valós császármetszés indikáció például, amikor a méhlepény teljesen fedi a méhszájat, a hüvelyi szülés lehetetlen, így mind az édesanya, mind a baba életét menti meg a császármetszés). Akik bármely ok miatt tudatosan készülnek a császármetszésre, jó esetben pontosan tudják, mi vár rájuk, ezáltal könnyebben fel tudják készíteni önmagukat és a kisbabájukat a szülésre. Náluk legtöbbször kevesebb a komplikáció, gyorsabb a gyógyulás. Fontos természetesen tudatosan dönteni, hiszen evidencia, hogy a hüvelyi szülés számtalan biológiai és pszichológiai előnnyel bír, míg a császármetszés egy olyan nagy hasi műtét, melynek számos kockázata lehet mind az anyára, mind a babára nézve.

Amikor a császármetszés szükségessége szülés közben merül fel, sokkal bonyolultabb a helyzet. Különösen akkor, ha az édesanya szeretett volna hüvelyi úton szülni. Ilyenkor meg kell küzdeni a bűntudattal, ami annál nagyobb, minél nagyobb volt az elvárás. Erre a helyzetre készülni nem igazán lehet, hiszen hirtelen alakul így. Mégis nagyon fontos, hogy minden kismama tisztában legyen az élettani szülés, a kórházi beavatkozások és a császármetszés jellemzőivel, kockázataival, mellékhatásaival. Akkor is fontos tehát az előzetes tájékozódás a császármetszésről, ha kifejezetten szeretnénk elkerülni.

Összefoglalva: a szülésre (legyen az császármetszés vagy hüvelyi szülés) információk szerzésével és lelki felkészüléssel érdemes készülni, amibe a kisbabánkat is bevonjuk.

Fontos, hogy teljes körű információval rendelkezzünk a természetes (háborítatlan) szülés jellemzőiről - hogy megértsük, mi miért történik velünk és tudjunk mit kezdeni az esetleges beavatkozások következményeivel, ne érjen minket meglepetésként a nehézség, legyünk felkészülve.

teljes körű információval rendelkezzünk a császármetszésről, pontosan mi fog történni velünk és kisbabánkkal testi és lelki vonatkozásban is

tisztában legyünk az adott kórház protokolljával, ahol szülünk - különös tekintettel a kellemetlen beavatkozásokra, hogy vagy felkészüljünk arra, hogyan kerüljük el, vagy felkészüljünk arra, hogyan legyünk túl rajta (hiszen a kiszolgáltatott helyzetben nem biztos, hogy lesz erőnk kiállni magunkért - a szülés a hormonális történések miatt nem a harc ideje, nagyon kevesen tudnak szülés közben ellenállni - ezt a "szófogadást" az oxitocin okozza)

ne csak mi, anyák készüljünk, hanem a párunkat is készítsük fel, ő is jöjjön velünk a szülésfelkészítőkre, kórházlátogatásra, ismerje, értse és támogassa a terveinket

készítsük fel a babát is - meséljünk neki a születésről, mi fog vele történni, mutassuk be gondolatban számára a hüvelyi szülés történéseit, a császármetszést is, elmesélve neki, hogy ő mindkettőben aktívan részt vesz majd, tudja segíteni a saját útját, mi fog vele történni a világra jövetelét követően, milyen környezet várja közvetlenül a megszületését követően, később a kórházban, valamint még később otthon

szervezzünk magunk köré valódi támogató csapatot mind a kórházi, mind az otthoni időszakra. A csapatban csak olyanoknak van helye, akik ismerik a szükségleteinket és támogatni tudják azokat.

A legfontosabb, hogy higgyünk önmagunkban, a testünkben, a kisbabánkban! A testünk sok-sok éven át készült arra, hogy életet adjon, képest volt megfoganni, kihordani a kisbabát, képes arra is, hogy megszülje őt! Császármetszés után képes a regenerációra, mint már annyiszor az életben! Ez a test, amiben élünk, jól szolgál és nem hagy minket cserben! Gondoskodjunk hát jól a testünkről, gondoljunk rá szeretettel, elfogadással.

Husz Veronika szülésznőt arról kérdeztem, miként készíti fel az édesanyákat a császármetszésre, az általa tartott szülésfelkészítők során? Melyek a leggyakoribb kérdései, félelmei az édesanyáknak?

Mikor egy kismama azzal a kéréssel fordul hozzám, hogy készítsem fel császármetszésre, akkor mindig az az első lépés a felkészülésben, hogy átbeszéljük az okokat, hogy miért is ily módon fog megszületni gyermeke. Fontosnak tartom, hogy a felmerülő kérdések, félelmek átbeszélésére nagy hangsúlyt fektessünk. Mindig a várandós igényeinek megfelelő információkat adom át. Életmódbeli tanácsokat adok, hogy a műtétkor a kismama fizikailag is felkészült legyen. Nem mindig gondolunk rá de attól, hogy megvan a császármetszés pontos dátuma, attól még elindulhat a vajúdás korábban is, a hangolódó alkalmával átbeszéljük, hogy mik lehetnek azok a jelek amivel már be kell menni a kórházba.

Nálam minden szülésre hangolódó apukákkal közösen történik, őket is igyekszem bevonni a felkészülés ideje alatt is ebbe a bensőséges folyamatba.

Ráhangolódó technikákat alkalmazok a pároknak, hogy a várakozás időszakában egymással és születendő gyermekükkel meghitt, szeretetteljes kötödést mélyíthessenek el, alakíthassanak ki.

Még ha tudja is az anyuka, hogy császármetszése lesz azért ilyenkor is rengeteg bizonytalansággal kell szembenéznie. Leggyakoribbak: félelem a magatehetetlenségtől, fájdalomtól, kiszolgáltatottságtól, babával való kötődés nem e sérül, hogy fogja tudni ellátni a babáját, saját magát...

Mit kell eltenni a kórházi csomagba, amely ha császármetszésre kerül sor, szükséges lesz?

Mindent, amit spontán szülés esetén ajánlanak, ezen kívül sportkupakos ásványvíz, az ágynyugalom idejére, szőlőcukrot, felkelés utánra egy kis kekszet, joghurtot. Érdemes kisméretű szoptatóspárnát használni, mert sok császáros kismama szeret inkább ülve szoptatni.

Pár jótanács tőlem a várandós párnak: jó felkészülni , lelkileg és testileg a császármetszésre. Az anya szervezete ilyenkor is hatalmas igénybevételnek van kitéve, ezért fontos, hogy fizikálisan felkészült legyen, mert kevésbé lesz megterhelő számára a szülés és gyorsabb lesz a felépülés.

Császármetszés esetén is jó lélekben is felkészülni a szülővé válásra, mert minden születés egy egyszeri és megismételhetetlen csoda, és ezt nem a szülés módja befolyásolja hanem a feltétel nélküli szeretet, odafordulás amivel gyermeküket várják a párok.

Kedves Miller Ivett Doktornő, milyen tanácsa lenne a császármetszésre készülő édesanyáknak?

Tájékozódjunk! Informálódjunk, hogy mi az adott kórház protokollja császármetszés esetén, hogyan zajlik a műtét, milyen érzéstelenítéssel kivitelezhető, lehetséges-e az anyai/apai bőrkontaktus, meddig kell feküdni műtét után, milyen az utógondozás és a gyermekágyas osztályon milyen segítségre számíthat.

Lelki felkészülés: Még császármetszés előtt. A császármetszésre való testi felkészülés mellett érdemes a lelki felkészülésre is időt szánni. Átgondolni például, hogy milyen elvárások, félelmek vannak bennünk, milyen lenne számunkra az ideális szülőszobai/műtéti környezet, kiket szeretnénk, ha velünk lennének, és hogy valójában mik a lehetőségeink. Azon is érdemes gondolkodni, hogy milyen kép él bennünk a császármetszésről/születésről, milyen volt a saját születésünk, azt hogy élte meg édesanyánk, milyen más történeteket hallottunk a családban, környezetünkben akár már kislánykorunkban. Elfogadni azt, hogy egy támogató környezetbe csöppen, ahol mindenki Önökért van, anyáért és babáért, elfogadni, hogy császármetszéssel tud világra hozni egy egészséges gyermeket.

Fizikai felkészülés: Műtét előtt mindenképpen érdemes nagy szerepet fordítani a tisztálkodásra (főként a hajmosásra, mivel a műtét utáni napokban ez nehezen lesz kivitelezhető). Mint minden műtét előtt, úgy császármetszésre készülve se sminkeljen, mossa le a körömfestéket és vegye le ékszereit.

Mit vigyen a kórházba: Az alap kórházi kelengye listán szereplő dolgokon kívül még érdemes 1-2 dolgot beszerezni: sportkupakos ásványvíz/kulacs esetleg szívószál, magas derekú bugyi/bugyipelenka.

Amennyiben programozott császármetszésre készül, 6-12 órával a műtét előtt már ne egyen, folyadék (izotóniás ital) fogyasztása viszont kifejezetten ajánlott.

Mit jelent a sürgősségi, a programozott, a gyengéd császármetszés és lehet-e az utóbbit kérni?

A programozott császármetszés általában a terhesség betöltött 39. hetében történik, megfelelő kivizsgálás és műtéti előkészítés után. Az előkészületek előnye, hogy a műtéti szövődmények megelőzhetők vagy kevésbé valószínű, hogy bekövetkeznek, mint egy akut műtétnél. A beavatkozás ágyéki, keresztcsonti vezetéses érzéstelenítésben végezhető, az anya mindvégig fennálló kapcsolattartó képességével.

Ezzel szemben a sürgősségi császármetszést leggyakrabban légcsőtubusos mély altatásban végzik.

Sürgősségi császármetszésről beszélünk, ha a sürgősségi indikáció a vajúdás alatt lép fel, azaz a szülés során előre nem látható veszélyhelyzetek miatt dönt az orvos a császármetszés mellett.

A gyengéd császármetszés lényege, hogy csökkenteni kívánja a természetes és a császárral történő szülés közötti különbségeket jelentő tényezőket. Az eljárás előnye, hogy a családoknak szülésélményt adhat, a babának megkönnyítheti az első életóráit, nem utolsósorban pedig pozitívan hat az élettani folyamatokra, amelyekre a gyermekek a születésük utáni első órákban a legfogékonyabbak.

A gyengéd császármetszés: lekapcsolják a műtéti lámpát, lágy zene szól, meghitt nyugalomban érkezik a világra a gyermek. Gyengéden kiemelik a gyermeket, megkérik az édesanyát, hogy nyomjon, segítve a gyermek világra jövetelét. Le lehet venni az izoláló kendőt, és arra is van mód, hogy az édesapa tartsa a kismama fejét, aki így láthatja a meghatározó pillanatot. A babát nem viszik el lemosni, mérni és megvizsgálni, későbbi köldökellátást végeznek. Ennek feltétele, hogy a neonatoló­gus végig jelen legyen, és figyelje, jól van-e a csecsemő. A gyermeket azonnal odaadják a szülőknek, így a család szoros együttlétben élheti meg a születés boldogságát.

Ugyan hazánkban ez az eljárás már 15 éve ismert, de a mai napig nem terjedt el. Igaz, hogy egyre több magánintézményben és egy-két állami kórházban is kérhető már.

Veronika, mi történik a császármetszés napján? Hogyan zajlik a műtétre való felkészítés, és az apuka hol várakozhat?

Amennyiben tervezett császármetszésről van szó már a műtét előtti napon felvételre kerül a kismama, ilyenkor ha kell esetleg valamilyen vizsgálatot elvégezni akkor van még rá lehetőség. A szülés napjának reggelén amennyiben anyuka beleegyezik egy tisztító beöntést kap, utána nyugodtan lezuhanyozhat, összekészülődhet, kikészítheti magának a dolgait amitől a műtét után kicsit jobban érzi magát/kispárna, innivaló, szőlőcukor, olvasnivaló, telefon .../. A szülőszobára a kismama reggel fél hétkor kerül fel, itt folytatódik a műtétéhez szükséges előkészítés, az altatóorvos előírása szerint infúziót és ha szükséges gyógyszereket adunk a kismamának. A babát folyamatosan CTG készülékkel figyeljük meg. A műtéti előkészítésnek része az állandó katéter felhelyezése/nem olyan rossz mint gondoljuk/. Két óra múlva kerül az anyuka a műtőbe, mindvégig vele lehet a kísérője. Nagy izgalmak szoktak lenni ilyenkor a szülőszobán, ezeket szépen lehet oldani aromaterápiával, zenével, érintéssel, meditációs technikával, melyeket a felkészülések alkalmával a szülőkkel megismerkedünk.

Fontosnak tartom, hogy anyuka és apuka tudja, hogy császármetszés alkalmával is vannak lehetőségeik, hogy átéljék, megéljék a születés csodáját.

Doktornő, mi a műtét folyamata?

Az elmúlt években a császármetszés rutin beavatkozássá vált. Jelenleg mindössze 20-30 percre van szükség a császármetszés elvégzéséhez. A beavatkozást általában gerinc közeli érzéstelenítésben végzik, ahol a nyomás és érintésérzékenység megmaradhat, de fájdalmat nem érez a kismama. A kismama fekvő helyzetben helyezkedik el, kezét és lábát szíjjal rögzítik. A hasfal fertőtlenítése után történik a has feltárása, ehhez manapság már a szépen gyógyuló és alig látható "bikini metszést" végzik. Először a bőrön és a hasi zsírrétegen ejtenek vágást. A hasizmokat ma már nem vágják el, csupán széthúzzák: ezzel is elősegítik a gyorsabb regenerálódást. Ezután történik a méh falának bemetszése. Az orvos ezután a mellső méhfal mentén benyúl, kibillenti, majd kihúzza a magzatot. Ha az újszülött világra jött, akkor még el kell távolítani a méhlepényt, melyet a köldökzsinór húzásával lehet elérni, de az infúzióba adott gyógyszerek is segítenek. Végül a hasfal réteges összevarrása következik, ehhez felszívódó, szövetkímélő varratokat használnak. A műtét után az anyuka a szülőszobára/őrző kórterembe kerül, ahol mellre teszik a kisbabát, és megtörténhet az első szoptatás is.

Veronika, mi történik eközben a szülőszobán, ahol az apuka várakozik?

Mikor a kismama bekerül a műtőbe, akkor az apuka a szülőszobán az újszülöttes nővérrel és a gyermekorvossal várja a baba érkezését.

A baba állapotának megfelelően megtörténnek a szükséges vizsgálatok és ha minden rendben van akkor pillanatok alatt a kispapa mellkasára veheti babájukat, hogy az aranyóra és a bőrkontaktus megvalósulhasson, majd anyán folytatódhasson. A babáknak nagyon fontosak ezek a percek, az apukákban pedig egy életre szóló kötödés alakulhat ki gyermekük iránt.

Lehet - e kérni aranyórát, illetve mikor kapja meg az édesanya a babát?

A szülészet törekszik a családbarát ellátásra, így császármetszés után biztosítjuk, hogy a családok az aranyórát együtt tölthessék. Az anyuka ilyenkor kapja meg mellkasára a gyermekét, megtörténik az első szopizás, ismerkedés. Csodálatos pillanatok részesei lehetünk ilyenkor mi is, mikor látjuk, hogy az anyukák és a babák egymás közelségében mennyire megnyugodnak, érezni a szeretetet közöttük.

Mi történik a kismamával és a babájával a műtét utáni órákban?

Az aranyórát követően a kismama és a kisbaba is a gyermekágyas osztályra kerül. Az anya megfigyelése, infúzió adása, fájdalmak csillapítása történik ilyenkor, a műtétet hat órás teljes ágynyugalom követi, majd ezt követően elkezdjük az anyukát fokozatosan mobilizálni, először csak felültetjük, majd segítséggel felállítjuk, bíztatjuk, hogy a saját és a baba érdeke is az, hogy mihamarabb visszanyerje erejét és magát és gyermekét is biztonsággal el tudja látni.

Az anyatejes táplálást sok mítosz övezi, rengeteg tévhit kering a köztudatban. Az egyik, miszerint a császáros anyukák teje lassabban, nehezebben indul, kevésbé lehet sikeres a szoptatás. Ezekről kérdeztem Bocskainé Ircit.

Kedves Irci, csak sztereotípia, hogy a császármetszés után nehezebben indul be a tejtermelés?

Igen, hisz a kolosztrum már várandósan termelődik, tehát azonnal kap a baba anyatejet, ha cicizik. Tejtermelés szempontjából nincs különbség, hogy az anya milyen módon adott életet gyermekének, tehát teljes mértékben tévhit, hogy a császáros anyukáknak később indul be a tejük. Ahogy a placenta kikerül a szervezetből, legyen az természetes szülés, vagy császármetszés, hormonálisan beindul a tejtermelés. Figyeljük a baba éhségjeleit, legyen mellettünk, amikor csak lehet, hogy minél gyakrabban sikerüljön megszoptatni.

A műtét után az édesanya több órán át megfigyelés alatt van, bizonyos ideig nem kelhet fel. Ilyenkor kérheti az anya, hogy hozzák a babát, hogy mellre tehesse?

A baba és az anya szorosan összetartozik. Mindig az adott intézmény protokollja, szokási határozzák meg, és nyilván a szakszemélyzet elérhetősége, hogy mikor van lehetőség arra, hogy baba az anyával legyen. Legjobb lenne a zéró szeparáció, csak hab a tortán az, hogy ha az apa is bent maradhatna végig, mert az apa nem látogató! Az anya kérheti természetesen. Sőt előre egyeztetéssel, hiszen akár a császáros műtőben is, gyengéd császármetszéssel van lehetőség világra hozni a babát, így akár a műtét közben is mellre kerülhet.

Beszélnél nekünk az aranyóra és a bőrkontaktus pozitív hatásairól az újszülöttre?

Nagyon szeretem a bőrkontaktust ajánlani, mert kizárólag pozitív hatása van. Gyakran lehet alkalmazni, nem feltétlen csak az első napokban. Bizonyíték van arra, hogy a születés utáni bőr-bőr kontaktus a babát és az édesanyát is támogatja, Az újszülöttnek gyorsabban stabilizálódik a légzése, pulzusa egyenletesebb, keringése stabilabb lesz, és a testkontaktus segíti abban is, hogy jobban alkalmazkodjon az élethez az anyaméhen kívül. A testkontaktus hatásása még, hogy szabályozza a csecsemő hőmérsékletét, ez pedig segít megelőzni az újszülött lehűlését. A bőrkontaktus csökkenti a stresszhormonok szintjét, így az újszülött nyugodtabb lesz.

Mely szoptatási pózok javasoltak ebben az esetben, hisz az anya nehezebben mozog?

Próbálkozni kell, hogy a lehető legkényelmesebb legyen a pozíció. Például, míg az anya hanyatt fekszik az első órákban, addig a babát pocakkal befelé fordulva, az anya mellére lehet helyezni, a császáros sebet nem terheljük semmiképp természetesen. Nem maradhat egyedül az anya-baba páros, fontos, hogy az édesapa, és egy egészségügyi szakember is legyen ott segíteni, észlelni a folyamatot. Apával való szőr-bőr kontaktus is addig nagyon helyénvaló, ameddig nincs lehetőség az anya mellkasán lenni a babának.

Doktornő, otthon milyen teendői vannak az édesanyáknak, hogyan kell a heget kezelni, ápolni, mire kell figyelni, illetve kell-e vérhígító injekciót beadni?

A császármetszést követő pár napban a sétáljon minél többet, akkor is, ha nem esik jól, ez ugyanis hozzájárul a szervezet mielőbbi erősödéséhez, regenerálódásához és nem utolsó sorban csökkenti a trombózis veszélyt (valamint ennek megelőzésére a gyermekágyasnak vérhígító injekciót írnak fel, melyet otthonában még 10 napig kell alkalmazni, ha nincs egyéb, trombózis rá hajlamosító tényező). Az első 7-10 nap sokaknál érzékeny időszak. Ilyenkor jelentkeznek leggyakrabban műtét utáni szövődmények, például vérzés vagy heggyulladás. A műtétet követően sokaknak intenzíven fáj, ég, húzódik a beavatkozás helyén keletkezett vágás. A sebfertőzés elkerülése érdekében fontos a seb tisztán tartása és folyamatos megfigyelése. Amennyiben látványos vagy fájdalmas változást észlel (duzzanat, kipirosodás, gennyes váladékozás, esetleg lázas), azonnal forduljon szakemberhez. A sebet takaró kötés csak akkor cseréljük ha átvérzik vagy víz éri.

A mai javaslatok szerint az első hónapban kerülje a komolyabb fizikai megterhelést, és ne emeljen a babánál nagyobb súlyt, vagyis körülbelül 3-5 kg a határ. A felépülés első szakasza, a gyermekágyas időszak hat hétig tart. Ezalatt nagyjából begyógyul a hasi seb - amelyet naponta kell tisztítani és óvatosan, egy puha törölközővel a vizet felitatva megszárítani és lezajlik a szülést követő "tisztuló" vérzés is. A hathetes időszakot lezáró kontrollvizsgálat során az orvos megállapítja, hogy kellően összehúzódott-e a méh, és megfelelően, problémamentesen gyógyult-e a seb.

Ildikó, a szülés utáni lelki folyamatok mennyiben lehetnek mások, ha nem természetes úton születik a baba?

A szülés közben termelődő hormonok nagyon precíz és érzékeny rendszert alkotnak és mindegyik hormonnak hatása van a lelki működésünkre is. Pl. az oxitocin nem csak a méhösszehúzódásokat és a tejelválasztást serkenti, hanem a kötődés, szeretet hormonja is. A méhlepényen keresztül a magzatba is átjut, az ő érzelmi, lelki folyamataira is hatással van. A szülés közben kívülről adagolt oxitocin nem jut át a vér-agy gáton, így az érzelmi megélések másképp alakulnak. Császármetszéskor értelemszerűen megint más az oxitocin elválasztás, különösen, ha kimarad a vajúdás - az egész folyamat zavart szenved. Az oxitocin pedig csupán egy a szülés folyamatában szerepet játszó hormonok közül, melyek mindegyike - ahogy már írtam, a testi folyamatok mellett - a lelki megélést is támogatja. Amikor ez a rendkívül érzékeny hormonális egyensúly felborul, az mindenképpen hatással van a születés utáni lelki folyamatokra - sajnos hiányozni fog ezeknek a hormonoknak a lelki támogató hatása.
A gyengéd császármetszés, mikor a babát a kiemelést követően egyből az édesanya mellkasára teszik és a továbbiakban úgy látják el a sebet, kicsit könnyít mind az anya, mind a baba megélésén és biológiai szinten is megalapozza a folyamatot. Ahol volt vajúdási szakasz, szintén pszichológiai szempontból már előkészíti mind a babát, mind az anyát erre az óriási változásra. A programozott császármetszésnél a hormonok segítő, támogató hatása teljesen kimarad, egyénenként változó érzékeset, viselkedéseket okozva mind a babánál, mind az anyánál.

Az anya megélése legtöbbször a kiüresedettség, ami veszteség élményéhez kapcsolódik, idegennek érezheti a babáját, különösen, ha hosszabb szeparáció történik stb. Nagyon egyéni érzések jelenhetnek meg (egyébként nem csak császármetszés, hanem hüvelyi szülés esetén is, különösen, ha sok beavatkozás történ). A hormonális krízis helyzettel járó testi nehézségek, a nagy hasi műtét miatti fájdalmak kapcsán felmerülő problémák, mint a szoptatás nehezítettsége, vagy a csecsemő ellátásának kérdései, további belső konfliktusokhoz vezethetnek. Sokat számít, hogy az anya előzetesen készült-e a császármetszésre, van-e megfelelő tudása, tájékoztatták-e, hogyan kezeli a szakszemélyzet és a családja a kialakult helyzetet, kap-e megfelelő támogatást. Sokszor a császármetszés esetén is zökkenőmentes az egész folyamat - van, aki semmi problémát nem él meg. Fontos azonban, hogy akinek nehézségei adódnak, azt elfogadás, támogatás várja.

A baba oldaláról is egyértelműen eltérőek a lelki folyamatok császármetszésnél. A pszichológus szakma sokat vitatkozik azon, hogy vajon minden szülés trauma-e, vagy csak az, ahol vészhelyzet volt - de az egészen biztos, hogy a magzatok egész addigi világát megrengető változás történik. Míg a vajúdás hormonális és testi változásai, a születésben való aktív részvétel a magzatot felkészíti testi és lelki szempontból erre a változásra, ez programozott császármetszésnél elmarad. Hallottam olyan történetet, ahol a kisbaba végig aludta a császármetszést - át tudjuk érezni, milyen sokkoló lehet számára az ébredés. A teljes biztonság és ellátottság közegéből hirtelen kikerülni a hideg, hangos, bántóan világos világba, rideg, érzéketlen, kapkodó kezek rángatják, mosdatják, törölgetik őt... Sajnos gyakoriak az adaptációs problémák, amiket nem csak testi szinten figyelhetünk meg, hanem a lelki folyamatokban is megjelennek. Aluszékonyság, szopási nehézségek, krónikus sírás (sokszor hasfájásnak kódoljuk), megnyugtathatatlanság, a motiváció/mozgásfejlődés zavarai stb.

Ismét kiemelem, milyen fontos mind az anya, mind a baba számára a felkészülés, felkészítés.

Nagyobb-e az esélye a depressziónak?

A szülés utáni hangulatzavarok, a baby blues, a depresszió és a súlyosabb állapotok hormonális folyamat eredményei, ami részben független a születés módjától. A beavatkozásoknak köszönhetően megnőhet az esélyük, hiszen ahogy láttuk, beleszólnak a hormonális folyamatokba - és ez igaz egy beavatkozásokkal teli hüvelyi szülésre is. Ma kórházi körülmények között elvétve találunk beavatkozásmentes, háborítatlan szülést - nem csoda, hogy megnőtt a szülés utáni hangulati zavarok száma. A szülés utáni depresszió alkat kérdése is, van, aki hajlamos rá. Az édesanya soha nem tehet ezen állapotok kialakulásáról és nem is tudja befolyásolni az érzéseit.

A hétköznapi beszédben mostanában kezd el elkülönülni a szülés utáni depresszió a PTSD-től, azaz a poszttraumás stressz zavartól. Klinikai körülmények között is nehéz néha a két állapot megkülönböztetése. A trauma egy olyan esemény, ami megrázó, túlmutat a mindennapok megküzdési lehetőségein, sokszor életet veszélyeztető helyzet, melyben az egyén kiszolgáltatott. Ez szüléskor gyakori, különösen, ha komplikációk merülnek fel - de akkor is traumatikusnak élhetjük meg, ha külső szemmel nézve minden rendben ment. Különösen, ha a körülöttünk lévők nem tartják tiszteletben ezt a végtelenül törékeny, kiszolgáltatott állapotot, és lekezelően, bántóan bánnak velünk. A legegyszerűbb mondat, érintés is lehet traumatikus, ami össze is adódhat. Ilyenkor indul a poszttraumás stressz zavar, ami hangulat ingadozásokkal, emlékbetörésekkel, érzelmi és viselkedéses zavarokkal jár. Ez az állapot ami megnehezíti a mindennapi életet, a baba ellátását. Bűntudat, önvád, tehetetlenség jellemzi.

Nagyon fontos felismerni mind a depresszió, mind a PTSD jelenlétét, hogy kismama azonnal segítséget kaphasson. Érzékenyen, finoman, támogatóan legyünk jelen a kismama mellett a korai időszakban. Vegyük komolyan az érzéseit, hallgassuk meg a történetét. Nagyon fontos megérteni, hogy mindaz, amit átélt, az ő igaz története, mindaz, amit érez, az ő jogos érzése! Függetlenül attól, hogy mi mit gondolunk róla. Ha bizonytalanok vagyunk abban, van-e szükség külső segítségre, akkor inkább keressünk egy támogató segítőt, a legjobb esetben azt fogja mondani, hogy ez a természetes folyamat része és magától rendeződni fog. Legtöbbször ez így is van. A többi esetben pedig nagyon fontos, hogy mielőbb szakértői segítséget kapjon a család.

A szülési terv készítésével még tudatosabban felkészülhetnek az édesanyák a szülésre. Mi a véleményed erről?

Nagyon hasznosnak tartom. Egy szülési terv elkészítéséhez szükség van alapos utána járásra, felkészülésre, információszerzésre - többször át kell beszélni szakemberekkel, szülésznővel, orvossal, ami során képet kap az ember a várható hozzáállásról is. Tapasztalataim szerint az édesanyák, akik szülési tervvel mentek, de mégsem úgy alakult, pontosan tisztában voltak a beavatkozások céljával és mellékhatásaival, ezáltal tudatos döntést hoztak, amikor beleegyeztek a szükséges beavatkozásra - bár ennek az ellenkezőjével is találkoztam, akinek bűntudata volt, hogy nem úgy sikerült, holott arról már nem ő tehetett. Sajnos a kórházi körülmények között, a szülés folyamatában nem mindig van idő, lehetőség, szándék a teljes körű tájékoztatásra.

Azt is nagyon fontosnak tartom, hogy az orvosok lássák, milyen igényei vannak a kismamáknak és ahhoz tudjanak igazodni, abban az irányban tovább képződni (pl. faros szülés kísérése, császármetszés utáni hüvelyi szülés, gátvédelem), hiszen ha nem kapnak visszajelzést, nem fogják tudni, mit szeretnénk mi anyák. Nem mellesleg a szakszemélyzetnek is könnyebbség, ha a kismama érti, amit mondanak neki.

Abban a különleges helyzetben vagyunk jelenleg, hogy egyes kismamák elképesztően nagy tudásra tesznek szert a szülés természetéről. Az interneten elérhető evidence based információk (pl. WHO anyagai) sokkolóan eltérőek a kórházi protokolloktól. Sok kifejezetten káros kategóriába sorolt beavatkozás a magyarországi kórházakban a protokoll része, kötelezőnek állítják be és szinte lehetetlen elkerülni őket. Véleményem szerint ez akkor fog változni, ha az orvosok elég sok kismama részéről érzik az igényt a változásra, így nagyon lassan, de van reményünk arra, hogy a szülészeti ellátás emberhez méltó, baba- és mamabarát ellátássá alakuljon.

Ha a szülésélmény negatív a műtét miatt, hogyan lehet könnyebben feldolgozni, mi segíthet?

Nagyon fontos minden esetben, hogy az anyát támogató, meleg légkör vegye körül - természetesen nem csak akkor, amikor negatív élmény érte. Ebben a légkörben elmesélhető, megosztható, ami vele történt. Fontos, hogy elismerjük az édesanya fájdalmát, csalódottságát, dühét, az önvádat. A "De hát minden rendben!" "Hiszen egészségesek vagytok!" "Ne foglalkozz azzal, mi történt, örülj a kisbabádnak!" és hasonló mondatok nagyon károsak. Kétségbe vonják az anya érzéseit és nem fog merni beszélni róluk. Pedig ezek az érzések jogosak és érvényesek! Az első lépés annak a felismerése és elfogadása, hogy ez a szülés nem úgy alakult, ahogy szerette volna. Sokaknak igénye, hogy megértse, mi, hol csúszott félre, mi miért történt. Jó, ha lehet erről beszélni a szülésznővel, szülész orvossal, más szakértővel, aki választ tud adni, jó ha van egy racionális magyarázat.

Ha nehéz egyedül vinnie a családnak a terhet, akkor lehet és fontos segítséget kérni. A védőnő, háziorvos, gyermekorvos felismeri, ha komolyabb szaksegítségre van szükség és el tudja irányítani az anyát a megfelelő helyre.

Az édesanya tehermentesítése is hasznos. Legyen, aki segít a korai időszakban a háztartásban, hogy takarítás, főzés, mosás helyett fókuszálhasson a kisbabára és a saját érzéseire. Legyen lehetősége feltöltődni. Az apákról sem feledkezhetünk meg, hiszen ők is traumatizálódhatnak, az ő megéléseik is lehetnek nehezek. Előfordul, hogy nekik is segítségre van szükségük. Munkatársaimmal nagyon jó tapasztalatunk van a szülőpár közös kíséréséről, melyben a feldolgozási folyamat során kettőjük köteléke, szövetsége megerősödik, a nehézségből lélekben gazdagodva jönnek ki.

Szerencsére lélektani szempontból is minden kijavítható, minden korrigálható, minden sebünk begyógyulhat. Ez a gyógyulási folyamat nem könnyű, de lehetséges, a végén pedig a poszttraumás növekedés által többé, gazdagabbá válunk, mint előtte voltunk.

A kisbaba negatív, traumatikus születésélménye sok összebújással, a panaszkodó emlékezeti sírásának meghallgatásával gyógyítható. Sok kisbaba "hasfájós", ami egyes esetekben igazából emlékezeti sírás - elpanaszolja, saját "szavaival" elmeséli, micsoda méltatlan dolog történt vele és ő mennyire félt közben. Ha nyugodtan végig tudjuk őt hallgatni, miközben a karunkban tartjuk, érzi a támogató szeretetünket, egy idő után elfogynak a könnyei. Ugyanolyan ez, mint amikor mi a párunk vagy a barátnőink vállán kisírjuk magunkat. Nehéz kitartónak lenni ebben, a kisbabák sírását nagyon nehéz hallgatni - ezért fontos, hogy mi felnőttek jól legyünk. Van, amikor erre a korai sírásra a babának nem volt lehetősége, ilyenkor kisgyermekkorban szimbolikus terápiák, játék segítségével gyógyítják magukat a gyermekek. A saját traumatikus szülésélmény feldolgozására felnőttkorban is lehetőség van, születéscsoportokon, esetleg egyéni terápia keretei között.

Készüljünk, informálódjunk, minél több hiteles forrásból, igyekezzünk félelmeinket eloszlatni, keressük fel a szakembereket és ami a legfontosabb, ne féljünk segítséget kérni!